FMBB World Championship 2017 – Canicross

Pap István és Epson von Dorlatos

összetett 2. helyezett!

Gratulálunk!

Beszámoló:

FMBB 2017 Canicross Man

Papp István és Turbi

Tavaly ilyenkor, Kivágó Arnold Lito nevű belga juhász kutyájával Franciaországban megnyerte a 2016-os FMBB (belga juhász kutyák világbajnoksága) IPO Világbajnokságot. Ez olyannyira inspirálóan hatott rám, hogy elhatároztam, szeretném magamat is egy hasonlóan rangos eseményen megmérettetni a saját sportágamban a futásban.

Nővéremmel, Pap Rékával még ősszel beszélgettünk arról, mi lenne ha megpróbálnánk felkészülni a kutyájával Turbival a 2017-es FMBB Világbajnokság Canicross ágazatára.

Régebben bikejörinben indultunk (ami kutyával való kerékpározást jelent), ahol egész szép eredményeket tudhattunk magunkénak. Ebben a sportágban a legjobb teljesítményünket a 2009-ben Sopronban rendezett Canicross & Bikejöring Európai Bajnokságán értük el. Akkor ott a 11. helyezést szereztük meg, de az eredmény számomra nem volt kielégítő. Tudtam, hogy ennél sokkal több van mindkettőnkben.

Turbi már 11 éves, így kora miatt szóba sem jöhetett a bikejöring, túlságosan megterhelte volna őt fizikailag.

Az utóbbi időben úgy is inkább a futásra helyeződött a hangsúly az életemben, így eldöntöttük, hogy elkezdünk edzeni és meglátjuk hogyan alakul.

Az edzéseken Turbi  nagyon jól reagált a terhelésre, és hétről hétre látszott rajta a fejlődés, de számomra nyilvánvaló volt, hogy nekem kell a legtöbbet fejlődnöm. Hiszen a kutya bármikor képes még most is tartósan 30 km/órával futni, míg nekem a 18 km/óra volt a maximum határ. A cél az volt, hogy minél gyorsabban fussak, mert annál hatékonyabban tudunk együtt dolgozni. Más a verseny, és más az edzés. Ezért március végén elindultunk a szintén két napos, az Északi Szánhúzó Kutyások Sportklubja által megrendezésre kerülő 8. Medve-kupán, mely felkészítő-, és tesztverseny is volt egyben. Ott a 4km-es távon, Canicross számban sikerült az összetett 2. helyezést elérni nagyszerű idővel.

Tehát akkor irány a VB!

Április 26-án elindultunk a 2017-es FMBB helyszínére, a németországi Halleba. Reményekkel telve, és bizakodva vágtunk neki az útnak. Hosszú volt az utazás kifelé, és izgultunk Turbi miként viseli majd az újbóli versenyzést. A majd egy hétig tartó rendezvény sportolónak, kutyának egyaránt fárasztó.  Estére értünk oda, elfoglaltuk a szállásunkat, majd rövid idő elteltével már aludtunk is.

Április 27-én csütörtökön reggel, magamra ölthettem a Magyar Csapat melegítőjét, és magába kerített egy érzés… képviselhetem kis hazánkat egy világversenyen, felemelő érzés volt.

Bementünk a sportközpontba, ahol elvégeztük a részvételhez szükséges teendőket, beregisztráltunk, majd következett az orvosi vizsgálat, chip ellenőrzés, rajt csomag átvétel.

Ezután elkezdtünk ismerkedni a helyszínnel. A pálya kb. 2 km hosszú, technikás kanyargós volt, egy nyomsávos az eleje, a vége meg széles emelkedős. Szerencsére a rajt, és cél is jól megközelíthető helyen volt, ráadásul a nézőknek is volt hely bőven. 17 órától kezdődtek a canicross futamok, én konkrétan 17:15-ös rajtidőt kaptam. 20-25 perces Turbival közös bemelegítést követően, odaálltunk a rajtkapuhoz, ahol az indulás előtt a bíró ellenőrizni kezdte a nevet, a rajtszámot és a felszerelést. Egy technikai probléma miatt azonban nem sikerült a kijelölt időben elindulnunk, így kénytelenek voltunk utolsóként a rajthoz állni, ez kicsit kizökkentett minket a rajtolásból, de ilyen a verseny.

Két lány volt kint a pályán előttem, izgultam, hogy hol fogom utolérni őket. A svéd lányt pont a szűk, egy nyomsávos úton sikerült utolérni, aki amint kiabáltam neki, hogy jövünk korrekt módon félre ugrott. A másodikat pedig a cél előtti visszafordítónál értük utol. Mivel kellően széles volt a pálya ezen része így nem okozott gondot az előzés.

Itt már lehetett hallani a Magyar csapat hihetetlen szurkolását, és ez minket is arra késztetett, hogy nyomjuk, “ami a csövön kifér”.

Sikerült a 3. helyen befutnunk 4:46 idővel. A spanyol fiú idejét nagyjából tudtam, de csak másodpercek voltak közöttünk. Estére az időeredmények is fent voltak az esemény honlapján.. A német versenyző vezetett 4:26-al, a spanyol 4:39, és mi 4:46-al.

Április 28-án pénteken, a pihenés, és délután a szombati pálya bejárása volt napirenden. Szétnéztünk a helyszínen, illetve a többi versenyszámban induló magyar csapattagokkal is összefutottunk.

Maga a 4 km-es pálya bejárása sok energiánkat kivette, majd 2 órát levegőztünk, a rendezők nagyon alaposan bejáratták velünk a nyomvonalat.

2017. április 29-én szombaton, a csütörtöki menetrendhez hasonlóan, délután 17 órától volt a mi futamunk, de most harmadikként rajtoltunk, az első napi eredmények alapján. A tervem az volt, hogy a lejtőket megnyomom, a síkon megtartom a tempót, és a végét húzzuk meg. A hosszabb távok nekünk jobban mennek Turbival, mert oda kell az állóképesség. Erre is készültem igazán, így bíztam benne, hogy jól fogunk teljesíteni. Elrajtoltunk, és szinte végig láttam magunk előtt a német és a spanyol versenyzőt. Kb 2 km-nél a spanyol utolérte a német indulót, de mi csak nem akartunk közeledni hozzájuk, pedig igyekeztünk minél nagyobb erőbedobással futni. A pálya 3 km-nél fordult vissza a cél irányába. Egész nap fújt a szél, és itt megkaptuk a szembe szelet.

Turbi érezvén, hogy már visszafelé megyünk, magasabb fordulatra kapcsolt. Én az órámra pillantottam, és láttam, hogy a terhelés 99%-os, ami annyit jelent, hogy 197-re emelkedett a pulzusom. Még 1 km volt hátra, szedtem a lábam, ahogyan csak bírtam, Turbi meg csak húzott.

A befutóhoz közeledve meghallottuk a Magyar csapat szurkolását, és láttam, hogy közeledünk az ellenfelekhez is. Beértünk a célba, én levegő után kapkodva lefeküdtem a földre, majd Réka leoldotta rólam a kutyát aki szintén próbált levegőhöz jutni az utolsó nagy sprint után.

A német, és a spanyol versenyző együtt értek be, utóbbi 30 mp-et ledolgozott az idejéből, és ezzel átvette az összetett vezetést.

Ezen a napon mégis mi futottunk a leggyorsabban 12:18-as idővel, és ezzel 2mp-el sikerült megelőzni a spanyol párost, de összetettben legyőzni sajnos nem tudtuk őket. Ezzel ők megszerezték az első helyezést, és mi lettünk a másodikak, harmadik pedig a német páros.

Nagyon boldog voltam annak ellenére, hogy mindössze 5 mp-en múlt a világbajnoki cím.

“Ennyi volt bennünk!”

Rettentően büszkék voltunk Turbira aki hatalmasat versenyzett és elképesztő önfegyelemmel dolgozott együtt velem mindkét futamban. Mindig is lételeme volt a küzdelem, most újra bebizonyította milyen nagyszerű és kitartó sportkutya. Különleges dolog, hogy a másik két nagy ellenfelünk kutya résztvevői kora összeadva sem érte el Turbiét, egyikük 4, másikuk 3 éves.

Igazán nagyszerű érzés volt a hazámat képviseltetni egy versenyen, egy nemzetközi mezőnyben, ahová a világ minden tájáról érkeztek résztvevők, kiváltképpen, hogy sikerült ilyen jó helyezést elérni. Továbbra is a futásra fókuszálok, de a továbbiakban egyenlőre kutya nélkül szeretnék versenyeken indulni. Egyéni céljaim között a félmaraton, és a maratoni táv leküzdése lebeg. Turbival több versenyen való részvételt nem tervezek, de teljesen azért nem állunk le a futással, mert imádja.

Szeretném megköszönni páromnak, Ónodi Beatrixnak a türelmet, és a támogatást, ami hozzásegített ehhez az FMBB világbajnoki második hely eléréséhez, és egy álom megvalósulásához. Nővéremnek Pap Rékának, a szervezést, és a háttérmunkák lebonyolítását. A HBJK-nak a rugalmas ügyintézést és a lehetőséget.

A Magyar csapat kapitányának Szőllősi Tímeának, a pártfogást, a Magyar csapat hihetetlen szurkolását, és azoknak is, akik itthonról drukkoltak nekünk.